Úgy tűnik, nem tudod becsapni a kutyádat – megérzi, ha nem vagy őszinte vele, okosabbak, mint hinnénk: tudják, ha hazudsz nekik.

A kutatók azt találták, hogy a kutyák másképp viselkednek, amikor egy ember véletlenül ad nekik rossz információt, és másképp, ha valaki szándékosan hazudik nekik.

Az eredmények azt mutatják, hogy a kutyák képesek „belelátni” a gazdáik fejébe, és megérteni, mit terveznek. Ez a képesség az embereknél általában 4 éves kor körül alakul ki.

„Bár minden kutyatartó úgy gondolja, hogy a kutyája „érti” őt, ilyen kifinomult képességet, hogy mások mentális állapotairól gondolkodjanak, eddig tudományosan még soha nem mutattak ki kutyáknál” – írták közös e-mailben a Live Science-nek Ludwig Huber, a bécsi Messerli Kutatóintézet Összehasonlító Kogníció egységének vezetője, és Lucrezia Lonardo, a Messerli Kutatóintézet doktori hallgatója.

Korábbi vizsgálatok, amelyek azt próbálták kideríteni, hogy a kutyák képesek-e felismerni a megtévesztést, ellentmondó eredményeket hoztak” – írták a szerzők. – „Általánosságban pedig a tudósok még mindig vitatkoznak azon, hogy az állatok képesek-e az úgynevezett ‘elmeolvasásra’, ami szükséges a hazugság felismeréséhez.

Ennek kiderítésére Huber és Lonardo 260 kutyát vont be a kísérletbe, különböző életkorúakat és több tucat különböző fajtát. A kísérletet korábbi tanulmányok alapján tervezték, amelyek gyerekekkel, emberszabású majmokkal és kutyákkal készültek. A kísérlet során a kutyáknak két átlátszatlan vödröt mutattak, amelyekbe ételt lehetett rejteni. Egy kísérletvezető (az elrejtő) mindig először az egyik vödörbe tette az ételt. A kísérlet felében azonban, mielőtt elhagyta volna a helyiséget, áthelyezte az ételt a második vödörbe.

Eközben egy másik személy, az útmutató figyelte az elrejtő mozdulatait, és a látottak alapján megmondta a kutyáknak, hol keressék az ételt. A kísérlet első szakaszában a kutya nem látta, hová rejtették az ételt, de a kommunikátor mindig az igazat mondta. Ehhez a kommunikátor leguggolt a vödörhöz, felvette az ételt, váltogatva nézte a vödröt és a kutyát, miközben azt mondta: „Nézd, ez jó, ez nagyon jó.”

A kísérlet második szakaszában a kutatók azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a kutyák vödörválasztását az útmutató viselkedése. Egyik tesztben az útmutató elhagyta a helyiséget, miután látta, hogy az elrejtő az első vödörbe tette az ételt. Miután az útmutató kiment, az elrejtő áthelyezte az ételt a második vödörbe (vagyis az útmutató ezt nem látta). Egy másik teszt során az útmutató jelen volt, amikor az elrejtő áthelyezte az ételt az elsőből a második vödörbe. Mindkét teszt során az útmutató azt mondta a kutyáknak, hogy az első vödörből egyenek, miközben az első vödörre nézett, és azt mondta, hogy „ez jó.

A kutyák többsége a ténylegesen étellel teli vödröt választotta. Érdekes módon még több kutya az útmutató által jelzett vödörhöz ment, ha az útmutató nem volt a szobában, amikor az elrejtő áthelyezte az ételt. Ilyenkor az útmutató azt hitte, hogy amit mond, az valóban igaz.

„Mivel több kutya megtagadta, hogy kövesse azt az embert, aki tudta, hol van az étel (ellentétben azzal, aki nem tudta), de mégis az üres vödörre mutatott, a kutatók úgy gondolták, hogy a kutyák talán megértették, hogy a javaslata ‘megtévesztő’” – írták az e-mailben. A kutyák pedig a tévedésből hamis információt adó útmutató hibás tanácsát inkább jó szándékú tévedésként érzékelhették, írta a tanulmányról szóló blogbejegyzés a The Royal Society honlapján.

„A kutatók arra számítottak, hogy a kutyák többsége épp fordítva fog reagálni. Úgy vélték, a kutyák talán kíváncsiak voltak, miért mutatott a kísérletvezető, aki tudta, hol van az étel, első alkalommal a rossz vödörre. Ez a viselkedés hasonló volt ahhoz, amit a korábbi vizsgálatokban az emberi csecsemőknél és az emberszabású majmoknál is megfigyeltek hasonló helyzetben.

Még mindig nem teljesen világos, miért követte sok kutya az útmutatót ahelyett, hogy a saját szemének hitt volna. A kísérlet első részében az útmutató mindig az igazat mondta a kutyáknak az étel helyéről, így kialakulhatott közöttük egy bizalmi kapcsolat – mondta Huber. Az is lehet, hogy a kutyáknak más okai is voltak erre. „Ezek csupán feltételezések, és a pontos okok, amiért a kutyák emberi befolyás alatt nem optimális döntéseket hoznak, még mindig ismeretlenek” – tette hozzá Lonardo.

Érdekes módon az egyik fajta, a terrierek, gyakrabban figyelmen kívül hagyta a tévedésből hamis információt adó útmutató javaslatát, mint azt a javaslatot, amikor az útmutató jelen volt a helyiségben és szándékosan félrevezette a kutyákat.

Ez a viselkedés úgy tűnik, nem illik ahhoz a képességhez, hogy a kutyák felismerjék az emberi ‘csalókat’ – írták a kutatók. – Éppen ezért további kutatásokra van szükség, hogy pontosan megértsük, hogyan reagálnak a különböző fajták az emberi szándékokra.” A kutatók új kísérleteket terveznek, hogy kiderítsék, mennyire képesek a kutyák megérteni az emberi gondolatokat és szándékokat.

Ez a kutatás rávilágít arra, hogy a kutyák sokkal érzékenyebbek az emberi viselkedésre, mint azt korábban gondoltuk. Bár még sok kérdés nyitott, egyre világosabb, hogy a hűséges négylábú barátaink nemcsak követik a parancsainkat, hanem képesek észrevenni a szándékainkat és a tévedéseinket is. A jövőbeni kutatások remélhetőleg még több titokra derítenek fényt az ember–kutya kapcsolat izgalmas világából.

Forrás: livescience.com

Kép: Shutterstock