Ne hagyd, hogy megtévesszenek – ezek az ártatlannak tűnő kiskutyák bizony néha elég „szúrós” természetűek. Sok kis termetű kutyának rossz hírneve van, mert állandóan ugatnak. Valljuk be, mindannyian találkoztunk már azzal az apró Jack Russell-lel, amely úgy gondolja, hogy az egész világgal szembeszállhat: ugat mindenre, ami nála ötvenszer nagyobb, és semmi áron nem hátrál meg.

A Csivava, ez a mexikói eredetű öleb, sem kivétel. A világ legkisebb kutyafajtájaként ismertté vált eb különösen a 90-es években lett igazán népszerű, amikor számos híresség divatos kiegészítőként kezdte hordozni a táskáiban. Bár mindössze 13–20 centi magas és nagyjából 2,5 kilót nyom, ez az aprócska kutya egy pillanatig sem habozik tudatni veled, hogy ki az úr a háznál – és az bizony nem te vagy.

A tacskók (vagy ahogy sokan hívják őket: kolbászkutyák) is azok közé a fajták közé tartoznak, amelyeknél a kis termet egyáltalán nem jelenti azt, hogy csendben maradnak. Eredetileg borzok és más üregi állatok kiszimatolására, üldözésére és kiűzésére tenyésztették őket, így nem meglepő, hogy a mai napig előfordulhat náluk néhány problémás, nehezen kezelhető viselkedésforma.

Bár az öröklött gének is hatással lehetnek egy kutya agresszivitására, a környezeti tényezők ennél sokkal nagyobb szerepet játszanak. Dr. Anna Foreman, az Everypaw kisállat-biztosító állatorvosa szerint a kutya „nevelése – vagyis az, ahogyan a gazdája felneveli, különösen az első 16 hétben (ami a tanulási időszak)" az egyik legmeghatározóbb tényező abban, hogy milyen viselkedésű kutya válik belőle.

Exkluzív interjújában a Mirrornak dr. Foreman elmagyarázta: „Azok a kutyák, akik nem voltak megfelelően szocializálva vagy kiképezve, vagy negatív élményeket szereztek ebben az időszakban, hajlamosak a szorongásra és félelemre – különösen ismeretlen környezetben vagy új emberekkel/állatokkal. A COVID-19 járvány alatt született kutyák remek példái ennek. Szocializáció hiányában és a gazdájukkal való túlzott kontaktus következtében az első 16 hét során, sok kutya most szorongó/agresszív, és szeparációs szorongással küzd.”

A szakértő hozzátette, hogy egyes kis testű kutyafajták, így a csivavák és a tacskók is, hajlamosak lehetnek agresszív természetre, még akkor is, ha jól vannak kiképezve. „Ezek a kutyák gyakran nagyon erősen kötődnek a gazdájukhoz, és ezért rendkívül védelmezik őket” – mondta dr. Anna. „Mivel kisebbek, gyakran próbálják kompenzálni ezt a hiányosságot egy nagy hanggal!”

A szakértő hangsúlyozta, hogy „nem szabad általánosítani”, mivel a populációban „sok kedves” csivava és tacskó is él. Ismételten, bármelyik fajta mutathat agresszív hajlamokat, ha nem volt megfelelően szocializálva vagy kiképezve fiatal korában.

„Minden kutyának megvan a maga egyedi személyisége, de a megfelelő nevelés és törődés kulcsfontosságú ahhoz, hogy elkerüljük az agresszív viselkedést. Ha bármilyen aggályunk van a kutyánk viselkedésével kapcsolatban, fontos, hogy időben szakértőhöz forduljunk. Ezzel nemcsak a kutyánk életét, hanem a sajátunkat is könnyebbé tehetjük.”

Forrás: mirror.co.uk

Kép: Getty Images és Getty Images/iStockphoto